3. rész: A találkozás

Sziasztok, Ügynökök és Kémnők!

Halad tovább Sophie és Bond sztorija, ebben a részben megtörténik az első találkozás. 

Nagyon boldoggá tennétek egy kis visszajelzéssel, úgyhogy ha tetszik a történet, kérlek, írjatok kommentet! 

Jó olvasást!

Lyanna

Másnap délelőtt tíz órakor Sophie a pihentető alvást követően egészen új nőként várakozott a reptéren. Szűk farmerbe bújtatta csinos lábait, mélyen dekoltált, fekete pólót húzott, hajába napszemüveget tűzött. Leheletnyi sminkjétől kissé fiatalabbnak tűnt zsenge koránál is. De többször is tesztelte már a kislányos báj hatását, és sosem kellett csalódnia.

Egy kisebb bőröndbe ötletszerűen dobált néhány holmit még a szállodában – mégsem ácsoroghatott táska nélkül, a terve szerint különben is utazó nő volt. A reptéren ácsorgott hát a piros bőrönddel, a tömeget figyelte árgus szemmel, várva, hogy Bond felbukkanjon az emberáradatban.

Tudta, hogy amit kigondolt, túlontúl egyszerű, mégis ezért volt benne biztos, hogy beválik. A nővére is mindig arra tanította, hogy ne bonyolítsa túl az efféle ötleteket, mert könnyedén sülhet el rosszul egy túlságosan rafinált terv, amelybe az ember lánya maga is belezavarodik. Így hát a lehető legkézenfekvőbb ötletéhez nyúlt. Arra a tényre épített, hogy a férfiak szeretnek a megmentő szerepében tetszelegni, az egójuk az egekig szárnyal, ha szegény, ártatlan, bajba jutott lányokon segíthetnek. A fiatal nő alig várta, hogy a gyakorlatban is bizonyítsa a tény igazát.

Bond pontosan érkezett a megfelelő terminál felől. Fekete utazótáska volt nála, szabad kezével a telefonját tartva a füléhez. Sophie akcióba lépett: úgy tett, mintha sietne, méghozzá figyelmetlenül, aggódva, így belerohant a férfibe, leverve a kezéből a készüléket, amit a lány még a levegőben elkapott.

-          Elnézést, bocsánat, azt sem tudom, hol áll a fejem! – nevetett zavartan, miközben hosszú pilláit rebegtette Bond felé, és nyújtotta a telefont.

Kissé megrendült, bár kívülről ebből mi sem látszott. James Bondról nem egy felvételt látott már, mégsem hitte, hogy ennyire jóképű szemtől szemben. Borostája őszes volt, az állán szakállá hagyta serkenni, sötét haja fehér, feltűrt ujjú ingének vállát seperte. Kékes szeme a nő arcát fürkészte, és Sophie érezte finom, tiszta illatát is, ami igencsak mély benyomást tett rá. Hirtelen úgy érezte, hogy egy csepp nehézséget sem okoz majd elcsábítani Bondot. Sőt, alig várta, hogy már ne legyen közöttük ennyi ruha és körülöttük ennyi ember.

-          Semmi baj – szólalt meg végül mély hangján a férfi. – Kiválók a reflexei.

-          Köszönöm – túrt zavartan a hajába Sophie –, szörnyen zavarban vagyok, amiért kellemetlenséget okoztam – pillogott bűnbánóan Bond szemébe. 

Nemcsak a reflexei voltak kiválók, hanem a színésznői képességei is. Daisy minden trükkre kitanította, és ő remek diáknak bizonyult. Ahogy illatos haja meglebbent, látta, hogy a titkosügynök ádámcsutkája fel-le mozdul. Ahogyan azt is kiszúrta, hogy Bond szeme önkéntelenül a kívánatos dekoltázsára rebben.

-          Tudja, nem érkezett meg, akit vártam. Elérni sem tudom, bizonyára lekéste a gépét. És most nem tudom, mit csináljak. A Royal Hotelbe pedig mégiscsak kellemetlen egyedül érkezni – nevetett a lány, be

-          Én is oda tartok. Mehetnénk együtt. Akkor nem kell magányosan érkeznie – ajánlotta fel Bond pimasz félmosoly kíséretében, láthatóan nagyon is élvezve az évődést.

Sophie hálásan bólintott. Ujjongott. Nem hitte, hogy ennyire könnyű lesz majd az első lépések megtétele. Határozottan ellenezte a kizárólag külső adottságokkal szerzett előnyöket és érvényesülést, azonban rá kellett jönnie, hogy néha bizony ez az egyetlen fegyvere egy csinos nőnek. Bond leplezetlenül elismerő pillantásai pedig legyezgették a hiúságát. A férfi úriember módjára viselkedett, de nem rejtette véka alá a vonzalmát és az érdeklődését, de nem is csak Sophie melléhez beszélt, mint például az Angol tette volna. Ez pedig tetszett a lánynak.

A kölcsönös bemutatkozás és az összetegeződés hamar megtörtént, miközben átvágtak a zsúfolt repülőtéren. Bond elvette Sophie táskáját is, újabb jó pontot szerezve a lánynál. Az ügynök a reptér hatalmas parkolójában egy puccos, fekete Jaguárhoz vezette új ismerősét – mint mondta, ezt utalták ki számára. Betette a csomagjaikat a közel sem praktikus méretű csomagtartóba, majd besegítette a nőt az anyósülésre. Sophie egy pillanattal tovább nézett a szemébe, mint szükséges volt, és ismét láthatta Bond ádámcsutkájának mozgását, amint nyelt egyet. Elégedetten vigyorgott, ám amikor Bond beszállt, angyalian hálás mosolyra váltott.

-          Igazán nagyon köszönöm, James! Ritka a hozzád hasonló úriember – hálálkodott Sophie, könnyed mozdulattal megérintve Bond felkarját.

-          Egy ilyen gyönyörű hölgyért bármit. Mehetünk? – mosolygott a férfi, mire Sophie bólintott, az autó pedig kilőtt a parkolóból.

Smith ekkor fékezett le a reptér jókora parkolójában. Átkozta magát, amiért elaludt. Úgy tervezte, hogy már itt lekapcsolja Bondot, megdolgozza kicsit, vagy akár néhány napon át is, nem kellett sietnie, majd megöli. Ehhez képest nyúzottan és kócos hajjal, rettentő szájízzel ébredt a kijelölt időpont után egy órával. Vadul káromkodva, a sebességkorlátozást jócskán túllépve száguldott, mégis elkésett. Még láthatta, amint egy hivalkodó Jaguár elhajt a parkolóból. A fejét merte volna tenni arra, hogy Bond ül benne, méghozzá Sophie-val.

A fiatal nő eközben kellemes csevegéssel töltötte az időt a kocsiban. Bond lenyűgöző sármja mellé humor és intelligencia társult. Sophie hálás volt leendő sógorának ezért a feladatért, bár a világért sem ismerte volna be mások előtt, hogy jól érzi magát.

A Royal Hotel előbb Bond a szálloda előtt strázsáló, bordó zakót viselő fiúnak adta a kocsikulcsát, majd Sophie bőröndjét is cipelve indult befelé.

-          Mindent köszönök, Mr. Bond. James – mosolygott elbűvölően Sophie.

-          Meghívhatom az elveszett hölgyet egy italra? – kérdezte Bond.

-          Ó, az igazán remek volna, de nem akarom tovább rabolni az idődet – sütötte le a szemét Sophie, majd hosszú pillái alól fellesett, éppen úgy, ahogyan a nővérétől tanulta.

-          Szeretném ilyen kellemes társaságban eltölteni a napomat – mondta Bond.

-          Ebben az esetben rendben van. Köszönöm – mosolygott a lány.

Fel sem mentek a szobába, hanem átvonultak a hotel puccos bárjába. A pultnál ültek le. A korai óra ellenére Bond vodka martinit kért, és ez tetszett Sophie-nak. Sótlan és unalmas titkosügynökre számított. A valóságban azonban délelőtt volt, és ő kuncogva kortyolgatta a kellemesen hűvös alkoholt.

Mindazonáltal tudta azt is, hogy nem maradhat soká, húznia kell egy kicsit Bondot, nem adhatja magát túl könnyen. Miután elfogyott a vodka martini, megköszönte a társaságot. Bond felpattant, hogy felkísérje, Sophie pedig nagy kegyesen elfogadta.

A liftből kiszállva derült ki, hogy a szobájuk éppen egymással szemben van. Természetesen ezt nem lehetett a véletlen számlájára írni. Sophie Le Chiffre informátorának segítségével megtudta, melyik szobában készült megszállni Bond, majd némi kenőpénz és kidobott dekoltázs fejében a szemben lévő szobát kérte. Mindez Le Chiffre parancsára történt, aki azt akarta, hogy Bond nemcsak halott legyen, de megalázott is, hiszen ha a terv jól halad, akkor a férfi észre sem veszi, hogy behálózták és játszottak vele.

-          Hm, micsoda szerencsés véletlen – vigyorgott Bond, Sophie pedig álzavartan bújt hajának függönye mögé.

Gyorsan besurrant a szobába, ahol már aznap reggel berendezkedett, holmijának nagyrészét áthozta ide. Csak a csukott ajtó mögött engedte meg magának a felszabadult vigyort. Minden a tervek szerint haladt, és ez büszkeséggel töltötte el.

2. rész: A hecc

Sziasztok, Ügynökök és Kémnők!

Megérkeztem a következő résszel, amiben kicsit több szerepet kap az Angol, illetve megvillan az ő és Sophie között lévő kapcsolat. 

A visszajelzésnek mindig örülök!

Jó szórakozást!

Lyanna

Sophie rögvest munkához akart látni, gyűlölte ugyanis a felesleges tétovázást. Magába kellett bolondítania Bondot, kifürkészni minden titkát, a rabjává tenni, ahogy a nővére tette Le Chiffre-fel. A különbség csupán az volt, hogy Daisy szerette a férfit, míg Sophie ki akarta iktatni Bondot. Lényegtelen apróság. Mindenkinek be akarta bizonyítani ugyanis, hogy méltó Le Chiffre bizalmára. Meg akarta mutatni a világnak, hogy a törékeny, gyönyörű külső mögött veszedelmes belső rejtőzik.

A fiatal nő kecses, mégis sietős léptekkel igyekezett az ideiglenes főhadiszállásként használt raktárépülettől a szálloda felé. Bánta már, hogy az odafelé vezető úton elfogadta az anyósülést Mike autójában. De nagyon is élvezte Daisy személyi testőrének jelenlétét, jól szórakozott a mogorva férfi elduruzsolt bókjain, míg a hátsó ülésen a nővére és Le Chiffre egymásba fonódtak. Visszafelé azonban már közel sem volt olyan mulatságos a magas sarkakon tipegés.

Felbúgott mögötte egy autó, ő pedig gyorsabban kopogott csinos cipőjében, keze a combjához simult, hogy bármikor előránthassa a harisnyatartóként a bőréhez simuló, apró, de halálos pisztolyt. De csak Smith  volt az, lefékezett mellette vérvörös Mustangjával.

-          Elvihetlek? – villantott megnyerő mosolyt a nőre, szája sarkában gyújtatlan cigaretta fityegett.

Sophie már csak a hecc kedvéért is rá akarta vágni a nemet, szerette az ujja köré csavarni az Angolt, elhúzni az orra előtt a mézesmadzagot, aztán faképnél hagyni. De ezúttal érezte, hogy fáradt, méghozzá nagyon, mielőbb le akart feküdni, s haladéktalanul munkához látni. Bond a biztos információk szerint másnap érkezett Monte-Carlóba, és Sophie már a reptéren be akarta cserkészni. Bond ugyan nem a Királynő Hotelben készült megszállni, ahol Le Chiffre és emberei múlatták az időt, de Sophie nem törődött vele, végtelen pénzösszeg állt rendelkezésére. Már órákkal korábban lefoglalt egy szobát a Royal Hotelben, ahová másnapra Bondt várták.

Így hát a lány bólintott, majd beszállt Smith mellé a kocsiba. Megcsapta a férfi közel sem kellemetlen közelsége és erős, mégis finom illata. Hirtelen nemcsak a kimerültség miatt kezdett örülni annak, hogy beszállt az autóba.

-          Megtennéd? – vigyorgott ismét Smith, és a műszerfalon várakozó gyufásskatulya felé biccentett.

Sophie előrenyúlt, a gyufa sercenve lángra kapott, ő pedig közelebb hajolt, úgy gyújtotta meg Smith cigarettáját. Az ő dolga a csábítás volt, Smith-é a gyilkosság, de tudta, hogy nem engedi át ezt a nemes feladatot az Angolnak, hiába ez Le Chiffre parancsa. A férfi felé kínálta a cigarettát, Sophie pedig beleszívott. Rúzsa nyomot hagyott rajta. A dohányba dúsított marihuána ott lebegett a torkában, de tudta, hogy ennyi még nem árt meg neki.

-          Nem kéne túl sokat füvezned az akció előtt – mondta vigyorogva az Angolnak.

Smith hanyagul vállat vont, majd Sophie szemébe mélyedve közelebb hajolt. Az illata elnyomta a fű szagát.

-          Én mindenhogy hatékony vagyok. Ha akarod, ki is próbálhatsz – duruzsolta vészesen közel hozzá.

Sophie az ajkán érezte az Angolét, és mohón viszonozta a csókot, a nyelve egy pillanatra összeölelkezett a férfiével, ujjai beletúrtak a sötétszőke hajba. Hirtelen húzódott el, hangja ismét pimasz és kissé nemtörődöm volt.

-          Most menjünk. Én nem akarom elcseszni.

Smith elvigyorodott, úgy tűnt, a szenvedélyes csók egyelőre kielégítette. Elindult, pillanatokon belül már a fényárban úszó utcákon haladtak. Csendben ültek egymás mellett. Smith alig állt meg a szálloda előtt, Sophie máris kipattant, elsiklott a fiatalember mellett, aki a vendégek autóit a parkolóba vitte, majd elvegyült a népszerű hotel előcsarnokában hemzsegő embertömegben. Smith bosszúsan nézett utána, szívesen kért volna még egy jó éjt-csókot.

A lány aggályosan készülődött, hajat mosott, manikűrözött, minden felesleges szőrszálat eltávolított makulátlan bőréről, majd rózsaszín, combig érő hálóingében bevetette magát a hatalmas baldachinos ágyba. Alvómaszkot igazított a szemére, és hamarosan mély álomba merült. Profiként nem kellett az izgatott álmoktól tartania. Nem volt oka az aggodalomra.

Néhány szobával arrébb Smith sem idegeskedett, a fű és a legurított whiskey megnyugtatta. Ám mielőtt lefeküdt, örömet kellett szereznie magának, ha már a hamvas kis Sophie nem tette meg neki ezt a szívességet. A zuhanyban, a jótékonyan zubogó forró víz alatt könnyített magán, miközben elképzelte, hogyan teszi magáévá a kis kémnőt, akivel együtt kell dolgoznia.

Miután végzett, nem vesződött hajszárítással vagy tisztességes törölközéssel, csak magára kapta a hotel fürdőszobájában hagyott, puha köntöst, majd mezítláb slattyogott a lifthez, hogy a tetőtérben található, legpazarabb lakosztályba vitesse magát. Nem akart mást, mint bosszantani egy kicsit Le Chiffre-et lefekvés előtt, bár megfordult a fejében, hogy egyszerűbb lenne lepuffantani a csinos kis macája szeme láttára. De az túl könnyű lett volna, Smith pedig szerette a bonyolultabb utakat.

Bedörömbölt, és vigyorogva hallgatta a szobából kiszűrődő, bosszús hangokat. Meg sem lepődött, amiért Le Chiffre sebtében magára rángatott alsónadrágban és ideges arccal nyitott ajtót.

-          Mit akarsz? – förmedt rá a főnöke.

Smith kiélvezte a pillanatot. Nem nagyon kellett megjátszania, hogy be van tépve. A következő pillanatban megjelent Le Chiffre mögött Daisy, feltehetően a férfi drága ingébe burkolózva, a ruhadarab éppen hogy fedte formás hátsóját. Smith nem legeltette a szemét, elvégre Daisy húgát akarta megkaparintani, nem vette volna ki túl jól magát, ha a nővért is bámulja. Különben is, nem akarta véres, üres szemgödrökkel végezni egy sikátorban. Úgyhogy nehezen bár, de nem pásztázta végig a formás virgácsokat.

A nő Le Chiffre-hez bújt, a férfi pedig magához karolta, egy pillanatra egészen gyengéddé szelídült az arca, ám mikor Smith-ra nézett, ismét tombolt.

-          Ó, ezer bocs, főnök, rossz emelet! – heherészett az Angol.

Le Chiffre ép, jobb szeme szikrákat szórt, a tejfehér bal pedig fenyegetően meredt Smith-ra. A következő pillanatban a szemközti falnak nyomva találta magát, Le Chiffre erős marka a nyakát szorította. Smith eszelősen vihogott, az adrenalin ellenére ugyanúgy be volt tépve, úgyhogy remekül mulatott. Daisy már megszokhatta a hasonló jeleneteket, ugyanis nem sikoltozott, hanem az ajtófélfának dőlt, majd cigarettára gyújtott, fittyet hányva a dohányzást tiltó táblára, úgy nézte a nem várt performanszot.

-          Takarodj innen! – sziszegett Le Chiffre.

Undorral eleresztette az Angolt, aki a földre csúszott a fal mentén még mindig vihogva, közben a nyakát dörzsölgette. Le Chiffre megvető fintorral fordult el tőle, Daisy pedig olyan féltő gonddal simította meg királya karját, mintha őt fojtogatták volna. Bekísérte urát a lakosztályba, majd becsapta maga mögött az ajtót.

Smith addig hevert a földön, míg meg nem bizonyosodott róla, hogy Le Chiffre és a királynője folytatják, amit korábban elkezdtek. Akkor még mindig vigyorogva feltápászkodott, és visszatántorgott a szobájába. A küszöbön ledobta a köntöst, majd ahogy volt, bezuhant az ágyba, és mély álomba merült.

1. rész: A terv

Sziasztok, Ügynökök és Kémnők!

Meghoztam az első részt, amiben megismerhetitek a legfőbb szereplőket. Amolyan in medias res kezdés, remélem, elnyeri a tetszéseteket!

Ha tetszik a történet, örömmel venném, ha néhány mondatban véleményeznétek, ha pedig fel is iratkoztok, akkor repesni fogok a boldogságtól. :)

Jó szórakozást!

Lyanna

Le Chiffre egy vörös zsetont forgatott az ujjai között, másik kezét pedig az ölében ülő nő combján nyugtatta. Királyként terpeszkedett puha karosszékében, a királynője pedig füstöt fújt vörösre rúzsozott ajkai közül a mennyezet felé, amint a szipkáját szívogatta. Tökéletes körmű ujjaival lassan cirógatta Le Chiffre szabad kezét.

Le Chiffre királynak is érezte magát, talpnyalói is rettegték, lesték minden kívánságát, ráadásul élete asszonya törleszkedett az ölében. Csak egyetlen ember akadályozhatta meg nagyszabású terveit... James Bond. Ám a terve készen állt, elhatározta, hogy még azelőtt csap le a kémre, mielőtt az találhatna rá. Ki akarta élvezni az ügynök megsemmisítését, látni kívánta a szenvedését, majd a halálát. Ki akarta szipolyozni Bondot, az őrületig fokozni a fájdalmait, és csak az utolsó, halálos csapást akarta saját maga rámérni. Azt akarta, hogy a férfi az utolsó percig még csak ne is sejtse, ki tör az életére. Látni akarta a rettegést az ügynök szemében, amikor rájön, ki áll a kínzatása mögött.

A legutolsó találkozása Bonddal kis híján az életébe került, ezt pedig nem bocsátotta meg egykönnyen. A bosszú kitöltötte mindennapjait, és nem szándékozott leállni, míg Bond meg nem hal, lehetőleg kínok között könyörögve nyomorult életéért.

-          Bondnak meg kell halnia. Minél előbb. Nem állhat még egyszer az utamba – szólalt meg Le Chiffre mély, európai akcentussal zengő hangján.

A füstös, ízléses tárgyakkal telezsúfolt szobában, ami inkább illett palotához, mint raktárhoz, többen ültek, ám mindenki tudta, kinek szól a parancs, főnöküknek nem kellett külön kiemelnie. Tim Smith, másnéven az Angol bólintott a dohányfüstben, amit ő maga fújt.

Le Chiffre maga akarta a végső csapást mérni Bondra, egyszersmind fel akarta áldozni az Angolt. Tudta, hogy Smith a helyére pályázik. Azt is sejtette, hogy az Angol elbukik a feladat végrehajtása közben, mert nem elég jó ahhoz, hogy végezzen egy olyan képzett kémmel, mint Bond. Elpusztíthatta tehát az Angolt, majd végső csapást mérhetett a brit ügynökre. Le Chiffre elégedetten megszorította az ölében doromboló Daisy neccharisnyába bújtatott combját. Máris felgerjesztette a gondolat, hogy egy csapásra kiiktathat két ellenfelet. Ráadásul először az őrületig akarta kínozni az Angolt, amihez meg is találta a tökéletes eszközt.

-          Társat is kapsz a küldetéshez – mondta a vezér, már-már lágyan mosolyogva.

Intésére színrelépett a tökéletes eszköz, egy másik csinibaba. A szobában ülő, kigyúrt talpnyalók mormogva összesúgtak. Sophie tapasztalt kémnő volt, Le Chiffre kiváló embere. Mióta lelőtt valakit, mert azzal vádolta, hogy csak azért lehet ilyen előkelő pozícióban, mert Daisy, a nővére Le Chiffre királynője, senki nem mert hasonlót még csak gondolni sem.

A fiatal nő derekáig hullámzó aranyhaja megcsillant fekete miniruháján, igéző zöld  szemét cicás tusvonal emelte ki. Vörösre lakkozott, hosszú körmökkel ékeskedő kezét csábító csípőjére vágta, a másikban szipkát tartott. Láthatóan élvezte az őt vetkőztető pillantásokat.

Le Chiffre elégedetten figyelte Smith látható gerjedelmét. Tudta, hogy leendő sógornője tökéletes munkát végez majd – mind az Angollal, mind Bonddal kapcsolatban. Hiszen nincs annál könnyebb, mint ostobává tenni egy vágyaitól állattá silányult férfit.

Az Angol pajzán lassúsággal megnyalta a száját. Már régóta fente a fogát Sophie-ra, de Le Chiffre közölte vele: Daisy húga tabu. A számára legalábbis. Smith pedig ellenállt, bár nehezen, és a tiltás csak még jobban korbácsolta a vágyait. Ezúttal azonban nem akarta visszafogni magát. Már nem maradt veszítenivalója, éppen a főnöke ellen készült támadni, így a lányt elcsábítani már igazán semmiségnek tűnt. Remélte, hogy a közös küldetés lecsusszantja a csipkés bugyit Sophie-ról. Már látta magát Le Chiffre bordó bőr karosszékében, az ölében a doromboló Sophie-val, körülötte a talpnyalók seregével. Le kellett győznie Bondot. Aztán meg kellett semmisítenie Le Chiffre-t, hogy többé senki ne szabhassa meg, ki tabu számára és ki nem.

Ám még nem jött el a cselekvés ideje. Túl sokat várt, és a végső csapást tökéletesen akarta kivitelezni. Főnöke türelmetlen intésére kivonult hát a többiekkel együtt a szobából. Pimaszul kihasználta Sophie közelségét, és a nő derekára fonta a karját. Sophie lesajnáló grimasszal nézett rá, de nem siklott ki a szorításból. Mintha koncot dobott volna az éhes kutyának. De az Angol nem bánta. Szívesen lett volna Sophie ölebe.

Le Chiffre csak akkor engedte mindig egyenesen tartott hátát kissé meggörnyedni, amikor az emberei végre távoztak. Azonnal vetkőztetni kezdte az ő európai királynőjét, amint mindenki kitette a lábát a szobából, nem tudott ellenállni. A közeledő győzelem íze felkorbácsolta a vágyait, Daisy pedig mindent megígért neki, miközben egymásba olvadtak a trónushoz hasonlatos karosszékben. Daisy ígéreteitől végképp elhitte, hogy Bond legyőzése közel van. 

Beköszönő

Üdv néktek, Ügynökök és Kémek!

Hamarosan megnyitja kapuit a Rázva, nem keverve című James Bond fanfictionöm.

Hálásan köszönöm az eddigi feliratkozóknak, akik máris bizalmat szavaztak nekem, remélem, beváltom a történethez fűzött reményeket <3 

A történetet a legkedvesebb barátnőmnek kezdtem el írni, és tulajdonképpen a blog is a számára készült, miatta döntöttem úgy, hogy az én Bondom arcát ezúttal Norman Reedus adja. Úgyhogy Sz. drága, fogadd szeretettel a történetet itt is. 

Száz szónak is egy a vége: ajánlom mindeninek, aki szereti a kémeket, James Bondot, Norman Reedust, Le Chiffre-et, az erotikát és a kalandokat. 

Jó szórakozást!